Tessék Unnie, véleményezd:D
Ajánlott dal hozzá: BTS- Run
Kelés. Kávé, öltözködés, fogmosás. Néhány falat reggeli,
miközben zárom az ajtót és elindulok. Gyalog a megállóig, majd két busz és
metró. Mosoly fel, be az ajtón, kártya lehúzása, néhány kedves szó mindenkinek,
aki szembejön. Be az irodába, ajtó becsuk, megint egyedül, mosoly le. Papírok
az asztalon, tudják, hogy úgy sincs más dolgom, ezért kétszer annyi, mint rég
volt. Gép bekapcs, miközben a „FONTOS” és „NE FELEJTSD EL” e-maileket
nézegetem, fellépek Facebookra. Egy ismerősnek felkérés, ismeretlen férfi,
elutasítom. Mind ugyanazt akarja. Lefelé görgetek, két ismerős kapcsolatban.
Sok-sok lájk és „Sokáig” kommentek. Elmegy a kedvem, inkább bezárom. Átnézem a
papírokat, majd ide-oda szaladok, aláíratok, telefonálok, kezdek éhes lenni, de
az ebédszünet még másfél óra. Még valahogy bírom, majd amint lehet, megyek ki.
Kínait veszek, kiveszem a pálcikát a táskámból, mert mindig csak villát adnak,
úgy meg te etted. Ebéd után vissza, dolgozok tovább. Szünet, kávé, vissza az
asztalhoz. Hat felé kezdenek eltűnni az emberek, mindenki megy haza a
családhoz. Zenét rakok be, megnézem kik vannak még itt, már csak néhányan
maradtunk. Feltekerem a hangerőt és elkezdek énekelni. Egyre hangosabban, a
végén már üvöltök. Tudom, hogy nem zavarja őket, olyanok, mint én. Fél nyolc
körül vége, elköszönés, kártya lehúz, ki. Metró, két busz, leszállás. Az ég
szürke. Fejemben a dal megállíthatatlanul szól. Séta, kocogás, futás, rohanás,
küzdelem az izmaimmal. Mikor nincs senki az utcán, eleresztett ordítások. A
háznál pár perc lihegés, mosoly fel, hátha valaki szembejön a lépcsőn. Be az
ajtón, mosoly újra le. Vacsora, fürdés, fogmosás, vasalás az esti sorozat
közben. Mikor elegem lesz a nyáladzásból kikapcsolom. Próbálkozás az
olvasással. Elhelyezkedés középen az ágyon, lámpa lekapcs. Forgolódás, megint a
szélére kerülök. Nézem az szabadon hagyott rész, majd átfordulok a másik
oldalamra. Végre elalvás. Álom, ugyanaz, mint azóta mindig. Emlékfoszlányok,
jelek, amiket észrevehettem volna. Az új külső. Amiért te költöztél hozzám és
nem fordítva. Kifogások, hogy miért jártál a húgom szobájában. A
bocsánatkérésed és a „te nem akartad”. A vége. A tanácsok, hogy az idő mindent
begyógyít és egyszer más lesz. Azóta lett minden ugyanolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése