Luhan (EXO) Buborék

Luhan története

 Megjöttem!- nyitok be az ajtón, de csak csend fogad. Valószínűleg még gyakorol. Mint négy hónapja mindig. Mióta Kris kilépett, még több munka szakad rájuk. Leginkább az EXO-M-re, amiben Luhan is van. Én próbálok jó barátnő lenni és mindenben támogatni őt, de ez így nem normális, hogy alig jár haza és nagyon keveset alszik. Elpakolom a dolgokat, amiket vettem és bekapcsolom a tévét, hogy megvárjam. 

Időközben elalszok és mikor felébredek, már be vagyok takarva. Felülök, majd arrébb csúszok, hogy a kanapé végében ülő Luhan vállára hajthassam a fejem.

-        -  Mikor jöttél?- kérdezem tőle.

-         - Nemrég. –válaszol és egy puszit nyom a homlokomra. – Sajnálom, hogy megint ilyen későn értem haza.

-          -Semmi baj- hazudom.

-          -Tudom, hogy nem szereted ezt az egészet.

-          -Nem arról van szó, hogy nem támogatom a karrieredet, mert ha téged ez tesz boldoggá, akkor legyen. Nekem csak azzal van bajom, hogy alig alszol és az utóbbi négy hónapban szinte alig beszélgettünk. Folyamatosan gyakorolsz vagy ha nem próbán vagy akkor koncertezel. Egy kapcsolatot nem lehet úgy fenntartani, hogy jó ha néhányszor összefutunk reggel a konyhában, meg elmegyek megnézni a koncertjeiteket.

-          -Tudod, hogy nem találkozhatunk lakáson kívül.

-          -Tudom. - sóhajtom.

         Nem lenne túl szerencsés, ha megtudnák az emberek, hogy együtt vagyunk. Leginkább a sasaengek miatt aggódok, mert ők néha még arról is tudnak, amikről nem kéne. Szerencsére rólunk nem. Amit igazából nem is értek.

-          -Akarod, hogy elmenjünk sétálni?

-          -Most?  Inkább ne! Félek, hogy megtámadnak az őrült rajongóid.

-          -Mi történt veled?- kérdezi. Érzem a hangján, hogy kezdi felhúzni magát.

-          -Semmi. Csak…úgy érzem, ez a kapcsolat nem igazán fér össze a te mozgalmas életeddel.

-          -Te most azt akarod, hogy szakítsunk?- döbben meg.

-          -Nem, természetesen nem. Csak ha nincs más megoldás.

-          -Ha nincs más megoldás?- mered maga elé, majd feláll. Leakasztja a kabátját a fogasról és felveszi a cipőjét. Csak az ajtó csapódása után jövök rá, mit tettem. Elüldöztem az egyetlen embert, akit szeretek.

Több napig semmi hírt nem kapok róla. Azt hittem vége. De aztán reggel a rádiót hallgatva megtudtam, hogy kilépett.Nem mondták, miért. De én tudtam, hogy miattam...