Minghao (Seventeen) Buborék

Minghao története

- Na jó, elegem van!- csapom le a tollam a könyvem mellé, az asztalra. Egyedül vagyok a koliszobában, mert a többiek a minden évben megtartott bálon vannak. Nekem szokás szerint nincs párom. Mármint...akadt volna, ha nem lennék ennyire gyáva és nem szaladtam volna el azelőtt, hogy megkérdeztem volna Minghaot. Minghao... Ő az a srác akibe, amióta először megpillantottam, fülig szerelmes vagyok. Tudom, ez így elég nyálasan hangzik, de ez van. Lena, a legjobb barátnőm folyamatosan próbál segíteni, de én valahogy mindig elszúrom a dolgokat. Mert ugye, ha nem így lenne, akkor most én is ott táncolnék a néhány száz méterre lévő épületben, ahonnan most is idehallatszik a zene.
Beletúrok a hajamba, aztán felállok, hogy vizet töltsek magamnak. Ahogy elzárom a csapot, motoszkálást hallok az erkély felől. Felgyorsul a szívverésem és megragadom a legközelebb eső tárgyat, ami történetesen egy bögre. Sokra megyek vele. Lassan araszolva, ahogy a filmekben csinálják, elindulok az erkélyajtó felé. Mikor a kezem már a kilincsen van és felkészültem rá, hogy egy hatalmas ordítással rontok ki az ajtón, kellemes dallam csendül fel kintről. Meglepődök, mert ugye a betörők nem igazán szoktak zenélgetni a kirabolandó ház előtt, ergo nem egy fekete símaszkos férfivel állok szemben. Ez a tudat megnyugtat, így inkább kíváncsian, mint félve nyitom ki az erkélyajtót. A gitár hangja felerősödik, majd társul hozzá egy énekhang is. A szívem óriásit dobban, lábam a földbe gyökerezik. Felismerem a hangot, hisz többször is hallottam már Minghaot énekelni. Erőt veszek magamon, elhatározom, hogy most nem fogom elszúrni! Kisétálok a korláthoz és ránézek. Mintha megkönnyebbülést látnék az arcán. Elmosolyodik és kétszeres erőbedobással énekli tovább a dalt. A könyökömre támaszkodva figyelem, jobb kezemben ott lóg a bögre, amivel néhány perce még le akartam ütni. Mikor befejezi, meghajol.
- Azt hittem, nem tudsz gitározni- szólalok meg elsőnek.
- Woozi tanította meg ezt a pár akkordot. De még ráfér a gyakorlás- néhány pillanatig lehajtja a fejét, majd visszanéz rám- Öhm.. Tudom, hogy már majdnem egy órája tart, de volna kedved eljönni velem a bálba?- kérdezi, bennem pedig megáll az ütő. Hogy lenne-e? Naná! Az egyetlen aprócska probléma az, hogy nincs ruhám.
- Szívesen elmennék, de nincs ruhám és mivel előírás az elegáns ruha, nem hinném, hogy beállíthatok ebben- mutatok végig magamon.
- Nézz be a szekrénybe!
- Tessék?
- Nézz be a szekrénybe!- ismétli meg.
Megfordulok, hogy azt tegyem amit mond. Ahogy kinyitom a szekrényt, elém tárul egy gyönyörű, hercegnős ruha, rajta egy cetli: Érezd jól magad! Lena
Azt hiszem, nincs olyan amivel ezt meghálálhatnám neki. Azonnal kikapom és felöltözök. Jó ruhát választott, mintha rám öntötték volna. Gyorsan megfésülködök és feldobok egy kis sminket, aztán szaladok le, hogy minél több időt tölthessek Vele. Lent jövök rá, hogy fent hagytam a kabátom, de Minghao udvariasan a vállamra teríti a sajátját. Miközben sétálunk az épület felé, megfogja a kezem, amitől csak még gyorsabb lesz a szívverésem és a gyomromban is felébred az összes pillangó. Így megyünk az ajtóig, ahol megszorítja a kezem és bíztatólag rám mosolyog. Aztán elvegyülünk a táncoló emberek között.